ÚJRA  EGYÜTT    FLÓRI   ÉS    FRICI!

 

 

 

 

Sorozatos születésnapok jellemzik ezt az időszakot,hiszen FinciRózika és Fenshí,Flórián és Frigyes most lettek öt évesek,szinte alig pár nap különbséggel.Ez a mostani mégis egy rendkívüli születésnap,mert bár mindig szoktam valami  extrával  kedveskedni nekik,most mégis én kaptam egy nagy ajándékot, az igaz ugyan,hogy ennek ők az élvezői.

 

 

 

Három év különélés után sikerült újra összeköltöztetni Flórit és Fricit.Nincs nagyobb boldogság,mint látni őket összebújva,együtt szunyókólva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Barátnőmék fairtást végeztek a tanyájukon és kaptunk egy hatalmas nyírfarönköt,amit nekem szántak ülőkének,mikor a csinekkel vagyok,viccesen mondták,mikorra ennek a "széknek" elrágják a lábait,jó sok víz lefolyik a Dunán:)Egyelőre azonban a csinek vették birtokukba,nagy tetszést aratott közöttük az új bútordarab,

 

 

 

íme Frici gombóc és a RÖNK:

 

 

 

 

 

 

Szefi és Csíkszibabóca:

 

 

 

 

 

 

Kópé és Ficánk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon élvezik a közös famegmunkálást:)

 

 

 

 

 

 

Flóri eltörpült  a hatalmas rönk mellett:

 

 

 

 

 

 

Egyelőre tehát várnom kell amíg megunják,de közben az is kiderült,másra is jó a rönk,mert ha ezen vannak akkor egy magasságban vannak velem így igen könnyen közlekednek rajtam oda-vissza,s talán ezért vagy nem ,de olyasmi történt ami leírhatatlan szinte,figyelembevéve,hogy olyan csinről van szó,aki vad anyjának köszenhetően,soha nem volt símogatva.Nemrégiben ugyan feltévedt az ölembe és mindkettőnk meglepetésére símogattam,mert azt hittem az anyja,de kivétel erősíti a szabályt,ő tehát nem járt fel az ölembe.

 

 

 

Most pedig mi történt??Egy csincsilla,Csíkszibabóca, megszabadult a saját félelmeitől??Béklyóitól??Egyszerűen hihetetlen!!Szinte az egész kinnléte alatt velem játszik,beugrik az ölembe,simogatom,hátrapördül,leugrik,de már fordul is vissza,mint egy megbokrosodott kiskecske:)Játszik és játszik,szinte kézzelfogható az öröme,hogy nyugodtan lehet rajtam,nem kell tartania semmitől és ettől szinte megmámorosodott,s nem tud betelni az érzéssel.Én hangosan nevetek,ő pedig bolondul pörög ,forog ,ugrál rajtam,s nem tart a kezemtől,s ami a legviccesebb,hogy ezen ő csodálkozik legjobban:)

 

 

 

Új megállapítás: a csincsilla igenis felejt!!a saját maga által feltalált és megváltoztathatatlannak hitt rosszalkodást elfelejtette!!

 

 

 

 A következő a történet:Szefi és Csíkszibabóca ketrecének bezárásához csak olyan karabínert tudtam venni,aminek mindkét vége használható,viszont így kissé hosszú és a ketrecből lehetett vele "játszani",pontosabban engem halálra idegesíteni éjszaka,mert kiválóan csattogott.Ezért előbb egy madzaggal,majd mikor azt is sikeresen szétrágta,később vékony dróttal az ajtókilincshez kifeszítettem,hogy ne lógjon.Ennek már jó ideje,hogy így van,de egyik este a szénaosztás után elfelejtettem kiakasztani és láss csodát nem vette észre,semmi zaj nem volt éjjel.Reggel ezt felfedezvén,már szándékosan hagytam így és semmi!!!Elfelejtette a rosszalkodást,pedig annakidején majd megbolondított vele és elképzelhetetlennek tartottam,hogy valaha is jobb belátásra bírnám:)

 

 

 

Kópé megműtötte a kezem:)

 

 

 

Hihetetlen de így van,évekkel ezelőtt egy kis szaruszerű képződmény nőtt a karomon,amit a sebészeten kiégettek.Az orvos szerint "szarv"-nak nevezett valami,kemény és kellemetlen volt,mert beleakadt mindenbe és a látványa is idegesített.

 

 

 

Most a másik karomon is jött egy ,majdnem pont ott mint az előző,csak most a balkaromon.Nem voltam elragadtatva,hogy megint mehetek vele a sebészetre,mikor egyik este Kópé elkezdett érdeklődni iránta,nem gondoltam semmire,hagytam,ő pedig belecsípett,folyt a vérem,de nem volt jelentős.Másnap már szinte kifejezetten erőszakosan a kezemre hajtott,megint belcsípett.Harmadik alkalommal ismét,s mikor a kis seb megszáradt újra síma lett a karom,már csak egy pici rózsaszín folt van a helyén.

 

 

 

Effajta állat által végzett "bőrsímávátételre " eddig csak egyszer volt példa életemben,mikor is egy kis megmentett kékcinege gyereket neveltem fel,aki minden kis bőrproblémára,foltra  rácsippent,időnként cseppet sem kellemes érzéseket gerjesztve ezzel az áldozatban,mert mindent észrevett és ki akart javítani:)

 

 

 

A tolvaj!

 

 

 

 Úgy tűnik vannak előre nem látott hátrányai is az együttélésnek,amik korábban nem jelentkeztek.Frici ugyanis olyan haspók lett,hogy minden számára kedves falatot kivesz Flóri kezéből.A gyönyörűséges,illedelmes,jólnevelt úrifiú pedig méltatlannak tartja,hogy étel miatt vitatkozzon és engedi:)Frici kétszer akkora az igaz,borzasztóan kemény,mint a tömörgumi,de nem is kell erőlködnie,nincs vita,veszekedés,semmi,olyan gyorsan bekap mindent,amíg Flóri "csemegézik" és szinte finomkodva eszeget,addig ő már régen lenyelte amit kapott és elrabolja a másét.

 

 

 

 

 

 

 

 Megérzi a csincsilla  a földrengést???

 

 

 

Tegnap este azt hittem megkergült az egész sereg:Farkinca megszagolta a kezem és elmenekült a ketrec legtávolabbi sarkába!! Kópé még az orrát sem dugta elő!!Fenshí-t erőszakkal kivittem és bebújt a papírhengerbe,nem jött elő,haza kellett vinnem!!Flóri,Frici elő sem jött a házából,nemhogy kijöttek volna!7 órakor feladtam a könyörgést,nem tudtam mire vélni a reakciójukat,pusztán narancsot ettem korábban,amit még szeretnek is,így abban biztos voltam ,hogy semmi extra bűz nincs a kezemen.Éjjel fél háromkor én is felébredtem,de fogalmam sem volt miért.Reggel aztán hallottam a rádióban,hogy földrengés volt ebben az időben Nógrád megyében,de Pesten is érezhető volt.

 

 

 

Ezt érezhették a csinek??Ezért bújtak szinte réműlten??

 

 

 

Bolondságok:)

 

 

 

Már írtam korábban,hogy Haffim előszerettel veti magát reggelente  a kezemre és lánynak tekinti,ennek megfelelően is viselkedik:)Ezt sikerült tovább fejlesztenie,ami azt jelenti,hogy olyan vehemenciával "teszi magáévá" a kezemet,hogy teljesen ráfog,így az történ,hogy már ki akartam húzni,de mivel erősen fogott, rajta maradt,kijött a kezemmel,pontosabban mint valami ragadvány a kézfejemen és még befejezettnek nem tekintette az akciót, nem is engedte el:)Annyira mulatságos volt a szituáció,hogy nevetnem kellett,de olyan mélységesen el volt foglalva,hogy semmi sem zavarta meg:)

 

 

 

Kópé és Ficánk összeveszése igen zajosra sikeredett egyik délután és hiába veszekedtem,kiabáltam,már csapkodtam is egy újsággal,de nem volt semmi eredménye,teljesen megkergültek.Kinyitottam az ajtajukat és Ficánk szó szerint kirepült a kezembe,jól megszeretgettem és vissza akartam tenni,de nem akaródzott kimásznia a kezemből,így jobbnak láttam ha átteszem az egyik üres ketrecbe ,kivárok egy kicsit amíg lenyugszanak,hiszen ők soha nem voltak még külön....Kópé békésen elaludt,bezzeg Ficánk nem tudott megbékélni az új helyén,nyugtalanulnul ugrált ide-oda,láthatóan nem tudott megbékélni az új helyzettel.Két óra elteltével gondoltam megpróbálom visszatenni az apja mellé Ficánkot,remélve hogy már nem fognak veszekedni tovább.

 

 

 

Vannak pillanatok,amikor sajnálom,hogy nincs nálunk kamera ami megörökítené a felejthetetlen és megismételhetetlen pillanatokat.Mert mi is történt,mikor visszatettem Ficánkot Kópé papi mellé??Nos a csincsilla nem tudja megölelni a másikat,de az a szeretgetés,kényeztetés amivel Kópé fogadta a fiát leírhatatlan,összevissza puszilgatta,rágogatta az egész fejét,míg gyermeke félig elalélva átadta magát a kényeztetésnek:)Minden rendben volt közöttük:)

 

 

 

HepciaChandricácska jobban szereti a helyét,mint a szabadon rohangálást!

 

 

 

 

 

 

 Az utóbbi időben a bolondos leányzó,bár majd meg veszik,hogy végre kivigyem,alig 10 perc elteltével,mikor már megfürdött és futott három kört,megy a létra tetejére és nyújtózik,hogy vigyem haza.Ezzel a hozzáállással bizony alaposan kilóg a többi közül,mert a legritkább esetben fordul elő,hogy saját jószántukból korábban befejezik a mókát és hazakívánkoznak.Gondoltam nem veszek róla tudomást,nyújtózzon,ha kedve tartja,arra sem nézek!Senki ne mondja,hogy nem rendkívül okos és találékony a csincsilla ha el akarja érni amire vágyik!

 

 

 

Mert azt csak én gondolhattam,hogy ha nem nézek rá,ezzel elintéztem a problémát!Hát nem!!Mert mit talált ki ez én gyönyörű,morcos szájú kis csincsillalányom??Odafut hozám,fel az ölembe és felágaskodik,csak éppen meg nem tud szólalni:vigyél már haza!Aztán vissza a létra tetejére és újabb nyújtózás,ezt képes megismételni,amíg végre megadom magam,felállok és hazaviszem:)Szintén új szokása,hogy ilyenkor,ha nyújtom a kezem egy kis időre bebújik a könyökhajlatomba,ezt soha más nem csinálta,csak első csincsillám Chandra,az ő szokása volt befúrni a fejét a könyökemhez...,mintha szégyellné magát és el akarná dugni a fejét:)

 

 

 

 

 

 

 

Flóri és Frici olyan mélyen aludt,hogy sikerült őket lefotózni a kuckójukban ,összebújva,mély álomban,még csak fel sem ébredtek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

itt pedig Flóri egyedül,elterülve,mint a döglött béka:)

 

 

 

 

 

 

Ritkán sikerül így lefotózni őket,mert rendszerint észreveszik mire a fényképezőgéppel visszatérek,mikor látom őket érdekes pózban és máris lekéstem a megfelelő pillanatot...

 

 

 

2014.március.23  FinciRózika eltávozott,már csak 14-en vagyunk!

 

 

 

A részleteknek,nyitottam egy új oldalt,ott leírtam a történteket.....

 

 

 

Árván maradt HepciaChandrica

 

 

 

Újabb problémával kellett szembenéznünk.HepciaChandricát rendkívüli módon megsínylette az édesanyja elvesztését.Bármilyen sokat próbálok foglalkozni vele,szinte haragszik rám,mintha én vettem volna el tőle az anyját.Folyton odamegyek, beszélek hozzá,ha elkezdi rázni a rácsot,ez lett az új szokása,ha felébred és rátör a magány.Nagyon szoros kapcsolat volt közöttük,annak ellenére hogy én tápláltam,nyilván ebben közrejátszott,hogy valamennyi teje csak volt és nagyon békés lévén,hagyta a cicijén lógni,sosem láttam,hogy elzavarta volna.S bár a "gyermek" már két éves éppen elmúlt az anyja halálakor,úgy látom nagyon elveszett lett nélküle.Ami érdekes számomra,hogy mennyivel jobban vonzódik a fejemhez,pontosan mit akar nem tudom,de matat az arcomon,inkább ahhoz akar közelkerülni.Átrendeztük a ketreceket oly módon,hogy odakerült a lányos sarokba, a fehér lányok mellé.Azt hittem jó lesz,ha legalább lát másik csincsillát.Nem sikerült a hadművelet,igaz nem  ő miatta,hanem Szefi mama részéről,aki teljesen begerjedt és tépte a rácsot,kénytelen voltam úgy kialakítani a helyet,hogy ne lássanak egymásra.Még éjszaka is fel kellett kelnem hozzá,szerencsére csak az első időkben,jól megszeretgettem,adtam neki valamit és visszatettem a helyére.

 

 

 

Újabb ötletem született,mivel nem ivarzik,gondoltam megpróbálom összeismertetni Haffimmal,aki a nagybátyja és ő az egyedüli aki,magányosan él.Természetesen nem akartam összeházasítani őket,csak jó lett volna,ha legalább esténtént,mikor szabadon vannak,lesz társaságuk.Óriási volt az ismerkedési est!Elsőre!!Íme a találozásuk:

 

 

 

 

 

 

óvatos,szimatolgatás:)Haffim rendkívül körültekintően közelítette meg:)

 

 

 

 

 

 

puszi,puszi,lehet nem lesz semmi gond????

 

 

 

 

 

 

kergetőzés,újabb szimatolás:)

 

 

 

 

 

 

Chandrica arcán,már látszik a feszültség...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bújócska,majd pusziszkodás...

 

 

 

 

 

 

és sajnos vége a békességnek,Chandrica támadásba lendült...,tovább nem fotózhattam,mert eldurvult a helyzet és Haffim,kb másfélméter távolságból repült bele a karomba,sikerült megnyugtatnom és hazavittem.Később még tettem egy kísérletet,de akkor már azonnal támadott az én árvám,cseppet sem értékelve,hogy legalább egy csincsilla rágogatta volna végig a fejét ,nem pedig nekem jut ez a feladat:)

 

 

 

A pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve!

 

 

 

Ez nálunk többszörösen is beigazolódott már,de most majdnem tragédiához vezetett.Nem igazán találtam jó megoldást az árvám számára,így egy hobbi tenyésztőtől rendeltem mellé egy pici lánykát,remélve hogy talán megoldja a problémát.A kicsi érkezéséig még három-négy hetünk van hátra,egyelőre túl kicsi és a mamájánál a helye.

 

 

 

Addig is nekiláttam,átrendeztük a nappaliban a csinketreceket,ismét azt gondolván,hogy végleges megoldást sikerül kialakítani.HepciaChandrica ketrecét megcseréltük Farkincáékéval,hogy immáron teljesen külön sarkokban legyenek a fiúk és a lányok,előre számolva az új kislány szagával!!Mit mondjak senki nem volt elragadtatva az új panorámával,nyilván azt is szokniuk kell,hogy mit és hogyan látnak a helyükről kitekintve.Ehhez az is hozzájött,hogy engem is máshogyan látnak,mert nem ugyanolyan magasságba kerültek,máshogyan tartom a kezem amikor kijönnek.Érdekes egyébként megfigyelni,hogy pl. Farkincát semmi változás nem zavarja,igaz a közösen eltöltött kilenc évünk alatt,már volt alkalma hozzászokni a változásokhoz,s olyan erős a kapcsolatunk,őt a hely már ebben semmiképpen nem befolyásolja:)

 

 

 

Nem sikerült rögtön megoldani ,hogy Szefiék ne lássanak oda az új szomszédra,ideiglenes megoldást találtam csak,későbbre halasztva a végleges kialakítást,ezzel némi nyugtalanság ütötte fel a fejét,nemtetszésüket  elég zajosan adták a tudtomra.Nagyot híbáztam amikor nem néztem pontosan utána,mit is rágnak,mivel zajonganak megállás nélkül.Már fél tizenegyre járt az idő,mikor egy jókora csattanással sötétbe borult az egész lakás!

 

 

 

Szefi kiverte a biztosítékot,az áram pedig őt vágta a ketrec aljába!

 

 

 

Persze először fogalmam sem volt  mi történhetett,mentem gyertyát gyújtani és keresni a baj forrását.Azt rögtön észrevettem,hogy a csincsilla mama kiterülve fekszik a ketrec aljában.Gyorsan elhúztam a ketrecet a helyéről,s akkor már látszott,hogy kirágták a ketrec hátoldalán lévő farost lap aljának egy részét,s addig ügyködtek,amíg a keletkezett nyíláson elérték a mögötte lévő vezetéket,s azt szétrágták!!Úgy szétrágták,hogy egy jó másfél centis darabon teljesen hiányzik belőle a drót.Miután kihúztam a konnektorból a sérült vezetéket és helyreállítottam az áramellátásunkat,megpróbáltam megtudni milyen nagy a baj.Lehetett érezni némi égett bűzt és Szefi szája a nyaka felé fekete volt,plusz az egyik mancsán is lett egy folt.Hozzáférni nem tudtam,hála a szuper nagy ketrecnek,amiből ha kijönnek jó,ha nem ,nem érem el őket....Nem volt mit tennem,kitoltam az előszobába,hogy szétszedjem és megtudjam mi van az állatkámmal.Hogy teljes legyen a boldogságunk,Csíkszibabóca megőrült,vagy kapott ő is az áramból vagy totálisan megrémült attól ami az anyjával történt,de megállás nélkül mint egy felturbózott játékautó száguldozott a ketrecben összevissza, egy másodperc szünet nélkül,ezzel engem is az őrületbe kergetve,mert szerettem volna ha nyugodtan megnézhetem mi van az anyjával.

 

 

 

Szefi felkelt!!Furcsa volt és láthatóan nem volt teljesen magánál,de már nem feküdt kiterülve,csak ült a ketrec aljának egyik sarkába húzódva.De élt!!

 

 

 

Fogalmam nem volt mit tehetnék,ráadásul az éjszaka kellős közepén még fel sem hívhattam senkit,nem mintha lett volna elképzelésem,hogyan segíthetett volna rajtunk bárki is.Egyszer hallottam már egy csincsilláról,akinek összeégett a szája az áramtól,nem lehetett megmenteni,mert nem tudott enni.Ősi módszerhez folyamodtam:SÍRTAM megállíthatatlanul,hogy micsoda fájdalmat okoztam az állatomnak.Arra is most jöttem rá,hogy a sokat szidott,lökött agyú,bolondos Szefimet milyen nagyon szeretem....és akkor egyszercsak kijött ő is a ketrecből a lánya után.Nem mozgott rendellenesen,de fürgén sem,amolyan nagyon nyugodt,komótos emberhez hasonlított és hiába reménykedtem,nem ment be a fürdős üvegbe,csak beült a sarokba és nem mozdult onnan.Nagyon óvatosan megközelítettem,nem bánta,finoman ,szinte leheletszerűen símogattam a hátát és nem mozdult,ami nála elképzelhetetlen lett volna normális állapotában!

 

 

 

Éjjel két órára visszamentek a ketrecbe mind a ketten,bezártam őket és otthagytam az előszobában,hogy majd reggel meglátjuk mit is lehet tenni..,lefeküdtem,de nem aludtam,mert folyton füleltem milyen hangok ,zörejek jönnek felőlük.A többiek nem könnyítették meg a virrasztást,mert valamelyikük folyamamtosan ugatott,még keservesebbé téve az amúgy is förtelmes éjszakát.Aztán reggel lett és bár megnyugvást nem hozott,de életben volt Szefi.Megpróbáltam a kedvenc nasijával megkínálni,el is vette a mandulát,de el is dobta,aztán a szárított almadarabból harapott,legalábbis úgy láttam,de azt is eldobta,ami feltűnt,hogy gyakran meg-meg dörgölte a száját.

 

 

 

Elkeserítő volt,hogy nem fogy az étel a tálkájukból.Egyik sem eszik???Aztán valamelyest megnyugodtam,nagyon szép és jó minőségű lucerna szénánk van és abból evett,ezt már biztosan láttam!Utána olvastam,miket okozhat az áramütés,meg érdeklődtem is,azt mondták óriási szerencse,hogy leverte a biztosítékot,nem ragadt rá a vezetékre.Keservesen teltek a napjaink,de egyre inkább bíztam abban,hogy életben marad,mert már szinte teljesen a szokott módon reagált mindenre és szívesen kijött a helyéről,már meg is fürdött,végre fogy a táp is a tányérból,nemcsak a széna.Sőt ledörgölte a feketedést is magáról,újra fehér az édes ,szép kis szája környéke.A történteknek éppen egy hete,most már bízom benne,hogy nem lesz semmi maradandó baj a balesetből.

 

 

 

 

 

 

Úgy döntöttem,nem akarok többé jót ,visszamondtam a megrendelt kiscsincsillát,majd foglalkozom a megszokottól sokkal többet Chandricácskával,ha igényli,de nem szaporítom a problémáinkat újabbakkal!Így most valahányszor igényli,kiveszem és agyonszeretgetem,esténként van hogy kétszer is kinn van,ha egy móka nem fárasztja ki eléggé.Remélem tudom őt annyira szeretni,hogy nem lesz boldogtalan,de ez az eset megint rádöbbentett arra,hogy egy  figyelmetlenség mekkora bajt tud okozni,másrészt ha a párokból valamelyik elhagy,akkor nem hozhatok mindig újabbat a pótlására.Maradunk 14-en,remélem sokáig,s nem történik semmi újabb baj velünk.

 

 

 

A kellemetlen és rémísztő események után,úgy tűnik visszatértünk a normális kerékvágásba.Megnyugodtam,mert Szefi most már garantáltan épségben és jó egészségben van,semmi káros utóhatása nincs az áramütésnek:)A fehér boszorkányok:

 

 

 

 

 

 

Ugyanolyan rosszak a leánykájával,mint korábban,s nem ment el a kedve a drót,fém rágcsálástól sem,csak ezekben már nincs áram,arról gondoskodok.Soha többé nem szeretnék ilyesmit átélni.Lehet kissé még kergébb lett,mert egyik este,mikor az ölemben két lábon állva kunyerált a kedvenc madulájáért egyszer csak rám ugrott,kishíján fel az arcomra,majd hanyatt estem a székről meglepetésemben,de szerintem ő is meglepődött,hogy mit merészelt:)Vannak kifejezetten habókos esték,ez is olyannak bizonyult,mert Farkinca is "megtámadott",ilyen sem fordult még elő velem,hogy hátulról ,miközben én mentem a fürdőszobába ,rávette magát a lábamra,mivel nincs körme,nem tudott mivel megkapaszkodni,persze leesett,de föl nem tudtam fogni,mit képzelhetett,hogy ilyet csinált,hiszen azt általában jól fel tudják mérni,hogy ahová ugranak ott van hely landolni is.Lesben állva,prédára várva:

 

 

 

 

 

 

 Ez ilyen elvétett ugrások estéje volt,Fenshí a hazamenéshez készülődve,meg sem várta hogy kellő közelségbe érjek,már el is rugaszkodott a kislétra tetejéről,hogy repül a karomba,de nem voltam elég közel,így ő elszállt és a földre esett.

 

 

 

Megpróbáltam a magára maradt Chandricácska magányát enyhíteni,s bár azt mondtam már nem akarok jót,mert mindig balul sül el,azért úgy véltem,abból nagy baj nem származik,ha felköltöztetem mellé Haffimot,persze csak a mellette lévő ketrecbe!Első nekifutásra ez sem ment simán,mert igencsak megkérdőjeleződni látszott a ketrecek strapabírása,olyan őrült energiával próbáltak egymásnak esni,hogy azon drukkoltam,csak bírja ki a rácsozat.Aztán szerencsére Haffim,aki mégis csak egy 9 éves ,meglett uraság,elvonult a házikójába és szépen lefeküdt,otthagyta az őrjöngő amazont.Azóta már egyre ritkábbak a rácsrázó őrjöngések,sőt az egymás melletti oldalon eszegetnek,de a mai napig nem merném megkockáztatni hogy összeengedjem őket egy kis közös futkározásra.

 

 

 

Drága kis morcosszájú Chandricámnak a hozzám való viszonya viszont sokat javult,megszűntek a korábbi  hisztijei,lehet a sok vigasztalásnak szánt szeretgetés megtette a hatását,ha nyílik az ajtó már omlik is a kezembe,hálistennek nincsenek már rossz napjai,a kinnléte is folyamatos mozgással,ugri-bugrizással telik,nem tapasztalom rajta,hogy szomorú, kedvetlen lenne,nem akar hazamenni még az ideje letelte előtt ,ismét rendesen elfárad és teljesen kiterülve  elnyúlik és pihizik ,ha hazaviszem:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 2014.nov.5.-e,nevezetes nap, ÚJRA 15 CSINCSILLÁM VAN!!

 

 

 

mert ismét megszegtem ama fogadalmamat,hogy én már többé nem akarok jót a csincsilláknak,mert úgyis kudarcot vallok vele:)

 

 

 

Mióta HepciaChandrica ez a kis, több, mint kétéves szörnyeteg anyátlanul ittmaradt,csak ott motoszkált a fejemben a gondolat,mégis jó lenne neki egy társ,hiába nem akarom  szaporítani a létszámot.Rajta egyértelműen látszott:hiányérzete van,bármennyit foglalkoztam is vele.Nem mentem a dolgok elébe,úgy véltem,ha úgy hozza az élet,ráérzek valakire,  akkor nincs menekvés, jöhet egy kis társ.Nem jött,sokáig nem jött,aztán nov.5.-én a véletlen?  a sors? az ördög? úgy munkálkodott,hogy utamba hozott egy mókás kis jószágot,akire nem tudtam nemet mondani.Igaz,hogy szépségverseny győztes aligha lenne belőle,de roppant eleven,mókás kis állat ,már ránézésre is megmosolyogtató.Mondta vagy csak én gondoltam,hogy hozzánk akar költözni?? utólag könnyű azt mondanom:

 

 

 

JÖNNI AKART HOZZÁNK!

 

 

 

Cilike lett a neve,sőt FIGURACILIKE,aki jött,egy perc alatt otthon érezte magát.Ilyen gyors alkalmazkodást,helyzet felismerést eddig egyik csincsillánál sem tapasztaltam.Szokás szerint,neki is felhoztam a kis szoktatós ketrecet,hogy tudjon hozzánk,a napirendünkhöz alkalmazkodni,de kb .két órát töltött benne,gond nélkül jött a kezemre és mikor kivittem játszani,kissé csalódottan tapasztaltam,hogy nem igazán tud fel-le ugrálni a rendelkezésére álló farönkökön.Ez az állapot  nem tartott sokáig,szinte percről,percre gyorsult ,alig telt el 20-25 perc úgy rájött a röpködés ízére,hogy már igazi csincsilla módra száguldozott a játszótéren,pattogott a fal oldalán,egy csöppet sem félősen vagy óvatosan,így vettem egy nagy levegőt és kivittem hozzá jövendő társát,reménybeli örökbefogadóját,Chandricát.Gyomrom görcsben,izgalom a tetőfokára hágott,mindmáig vallom,hogy nincs az az izgalmas film ami felér egy csincsilla összeszoktatás első pillanataival,míg ki nem derül,hogy állnak egymáshoz,verekedés, puszi vagy mi lesz belőle?

 

 

 

Íme a találkozás első pillanatai,ami felül múlta minden várakozásomat,egyik ámulatból a másikba estem,a legszebb álom vált valóra:

 

 

 

HepciaChandrica és FiguraCilike első találkozása:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én kis Chandricám,aki kellően be van már programozva ami a kinnlét időtartamát illeti,a szokásos idő letelte után haza akart menni:) de nem vittem,gondolván addig üssük a vasat amíg meleg!Fáradjanak csak ki teljesen!Így is lett,s ekkor megint felrúgva a szabályokat,mindkettőt Chandrica lakosztályába vittem haza.

 

 

 

Érzékszerveim kihegyezve,most mi következik?Fenevad  amazonom vajon megeszi-e a betolakodót egy szempillantás alatt?

 

 

 

Ember el nem hiszi a látványt,amiben részem volt:újonnan örökbefogadott gyermekét az én fenevadam szépen "körbe ölelte",szinte félőn puszilgatta,szeretgette,az a kis móka gyerek pedig még csak nem is csodálkozott!Hogy-hogy nem, lett újra anyja,hozzá bújt és egymásra találtak,mint a mesében!Chandrica tőlem védte,féltette,újra és újra ellenőrizte vajon megvan-e még frissen született ,nagyra nőtt gyermeke?

 

 

 

Ketrecben az egymásrataláltak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehet megtámadott volna,ha el akarom venni "újszülöttjét" :)

 

 

 

 

 

 

FiguraCilike a csúcson,ez lett a kedvenc helye.Megjegyzem méltó párja édesmostohájának,ő sem könnyű természet,de remélem összeszokunk és tökéletesen beleilleszkedik életünkbe.

 

 

 

Így alszanak egymás mellett,de mindig Chandrica van az ajtóhoz közel és kis Figurám kizárólag mögötte feküdhet,biztonságban,ahol senki nem férhet hozzá csak szigorú őrén keresztül,aki éberen vigyázza "tulajdonát".

 

 

 

 

 

 

Sajnos felébresztette őket a fényképezés,amit a féltékeny mostoha bizony nem nézett jó szemmel,így jobbnak látta ha elkergeti az álmukat megzavarót:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan hihetetlen komolysággal védelmezi a kicsit,szinte úgy tűnik elfelejtette,hogy anyja helyett én tápláltam,több mint két éve szeretgetem,kényeztetem,mindennél előbbre való nála a kicsi biztonsága és megtartása.Azt hiszem rendkívül jó anya válna belőle,mint névadó nagyanyja,azzal a kivétellel,hogy Ő rendkívül jó természet volt.

 

 

 

Szénáznak a biztonságos sarokban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon nehéz dolgom lesz Cilikével,félek sok időre lesz szükségünk ahhoz,hogy igazán megismerjük egymást és összeszokjunk.Nagy igazság az ,hogy minden jóban van valami rossz:ők egy pillanat alatt egymásra találtak,de pont ez az összhang akadályoz engem abban,hogy őt magamhoz édesgessem.Szerencsére az még működik,hogy Chandrica rögtön jön ki délután játszani és ilyenkor a szabadság vágy háttérbe szorítja a gyermek védelmét,gond nélkül otthagyja ,teret engedve nekem egy kis ismerkedésre,szeretgetésre:)

 

 

 

Ma ráadásul olyasmi történt,ami nem gyakran esik meg velünk,de annál nagyobb a sokk,amit egy ilyen esemény előidéz.Akváriumot takarítottam,miközben furcsa hangok értek a fülemhez időnként,oda-oda szóltam,hogy mi a csuda van már megint,de nem néztem utána!Aztán gyökeret vert a lábam a nappali ajtajában,mert benézvén azt láttam,hogy egy csincsilla ül a virágcserépben a Farkinca/Musu ketrec előtt.Hirtelen még azt sem fogta fel az agyam,hogy ki lehet,sőt hogy a rémület teljes legyen azt is megláttam,hogy a ketrecük ajtaja is nyitva van:)Hirtelen azt hittem,hogy FiguraCilike kiszabadult és vándorútra indult,mert elképesztő randalírozásokat képes véghez vinni a helyükön,de azt láttam,hogy az ő ajtajuk csukva van.Közeledtemre hál istennek  a "bokorban matató" nem menekült,hanem odafordult hozzám és így már nem volt kétséges ki is az. Farkinca ügyködött lelkesen beszabadulva a zöldben,ami mindig is nagy csáberővel rendelkezett a ketreclakók számára,s most kedvére élvezkedhetett:)Felvettem és kérdőre vontam hogy is került ki a helyéről,mintha várhattam volna tőle határozott választ.Ekkor aztán már az is világossá vált,hogy Musu is hiányzik a ketrecből.Teljesen tanácstalanul néztem körül a nappaliban,hiszem itt ha egy csincsilla elszabadul és nem jön elő,akár ítélet napig sem találnám meg,annyi a búvóhely,oly könnyen eltűnhet egy ilyen fürge kis élőlény.Megnyugtatóan hatott,hogy a többi csincsilla teljesen békésen aludt a ketrecében,senki nem látszott zavartatni magát,s ekkor megláttam Musut,akinek esze ágában sem volt bújkálni,csak végre közelről szemügyre vehette a madárkákat,felment hozzájuk és ott nézelődött a kalika oldalánál.Egyébként is olthatatlan szerelemmel szeretem,mióta csak megismertem,de most újra elbűvölt a nyugalma,megfontolt viselkedése,gyönyörű,hatalmas fekete szemeivel csak nézett békésen rám,mit tehettem volna,össze-vissza ölelgettem,puszilgattam és visszatettem Farkincához ,a helyükre.Továbbra is talány,hogy nyílott ki az ajtajuk??? majd jobban figyelem,még az is meglehet: én voltam a bűnös és nem csuktam be jól reggeli takarításnál...

 

 

 

FiguraCilike megzakkant és Röfivé változott:(

 

 

 

 Sajnos felújítás van a szomszéd lakásban,s mivel az a fal is érintett,ahol a csincsillák vannak,sőt mögöttük van a másik lakásban a fürdőszoba,így most a szétverésnél ember,állat számára szörnyű,már már elviselhetetlen a zaj,amit el kell viselni.Mindnyájunkat megviseli,de úgy látom  kis Figurát különösen,teljesen megrémült és valami furcsa,mástól,eddig még nem hallott hangot hallat,ami valamiképpen "zöngésröfögés"-re emlékeztet ,sírással vegyítve...?? Le sem tudom írni amit hallok,ehhez a két hátsó lábán ülve mintha el-elrugaszkodna,ugrana ,de a valóságban nem mozdul a helyéről. Már úgy tűnt engem is elfelejtett,bújik előlem a legtávolabbi sarokba és szintén ezt a hangot hallatja.Csupa seb a kezem,mert lehordtam a telelőbe a kaktuszokat,így kissé félve nyúltam be hozzá a ketrecbe,nem örültem volna ha a hegesedő sebeim mellé egy megrémült csincsillaharapás is társul,de hálistennek erre nem került sor.Kis drágám felülről a két "kilengedező" első mancsocskájával ráállt a kezemre és szimatolgatta,míg Chandrica alulról művelte ugyanezt.Láss csodát, Figura abbahagyta a furcsa hangokat és mintha megnyugodott volna kissé, teljesen rátelepedett a kezemre,majd egyszer csak úgy döntött ez bizony kell neki,mert amúgy rendesen ráfogott a kézfejem bőrére és el akart ugrani vele:) ami persze nem sikerült,tiszta szerencse,hogy elengedte még időben,így nem sértette fel a bőröm.Kifejezetten emlékeztet engem arra a félős kutyakölyökre,amelyik rémületében "sárkánygyíkká" változott,legalább is külsőleg,mikor a hátán végig felállt a szőr és a hátam mögé bújva,a lábam között kiugatva próbálta az idegent  elijeszteni:)Tény,hogy nem könnyű ez az időszak számunkra,elég lett volna a szoktatás is ,egyikünknek sem hiányzott a förtelmes zaj aláfestésnek.....

 

 

 

Ma reggel Haffim is úgy döntött,hogy szökésre adja a fejét ,keres magának valami csendesebb,nyugisabb otthont ,így amikor fel akartam tölteni a tálkáját,nem maradt meg a szokásos kézszimatolásnál,hanem egyszerűen átugorva a kezemet kirepült a ketrecéből és eltűnt egy szempillantás alatt.Elöntötte a boldogság a lelkemet,jó hogy a játszótéren alkalmazott,szép,hosszú botunk kellően vékony,így be tudtam vele kotorni minden alá,sikerült is kiterelni a kanapé alól,s tovább terelgetve az előszobába,gyorsan becsukni az ajtókat és a játszóeszközök között,ahol már ismét otthon érezte magát,mert ismerős szagok vették körül, felszedni.Jobban sikerült az akció mint gondoltam,így nem kellett attól tartanom,hogy összeakad a csomó vezeték valamelyikével és bajt csinál vagy megsérül.

 

 

 

Bajban vagyunk!!

 

 

 

Egy hónappal FiguraCilike érkezése után,nem hogy nem jutottunk előbbre,de határozottan romlott a helyzet.Chandrica immáron teljesen természetesnek véve fogadott gyermeke jelenlétét,abszolút nem izgatja magát miatta,ugyanúgy viselkedik és jön ki ,mint a kicsi érkezése előtt.Bezzeg Cilike!Sajnos abban a pillanatban,hogy kinyitom az ajtót és Chandrica a kezemre jön,ő szó szerint megkergül,szinte magán kívül lesz,kaffog,kétlábra állva behúzódik a sarokba és már ott tartunk,hogy talán pisil is,ebben még nem vagyok biztos,de nagyon úgy nézki.Ha egyedül marad a ketrecben és nyúlok feléje,mint a felturbózott játékautó száguldozik össze-vissza,attól tartok összetöri magát.Párszor próbaképpen elcsíptem és próbáltam megnyugtatni,babusgattam,megpuszilgattam,simogattam,lapult hozzám,kivittem játszani,majd amikor vissza akartam vinni,mert lejárt az idejük ,ismét ész nélkül rohangált,talán inkább az a megfelelő rá,hogy eszeveszetten menekült előlem,alig bírtam összeszedni.NO ÍGY SEM JÁRTAM MÉG EDDIG EGYETLEN CSINCSILLÁVAL SEM.

 

 

 

EGYÁLTALÁN NEM TUDOK KOMMUNIKÁLNI VELE!Nem figyel egy kicsit sem,kibeszélhetem a lelkemet,oda se neki....Nincs ötletem sem,mi lenne a helyes vele szemben.Mikor olyan gyorsan otthon érezte magát,azt hittem,egy rendkívül értelmes kis állat,de már elbizonytalanodtam,nem tudom mire vélni a viselkedését.Ha mindketten ott vannak a ketrecben,benyúlok,nem fél,rá is jön a kezemre,érdekes módon közben akkor is, mintegy leellenőrizendő a másik meglétét,össze-össze érintik az orrocskájukat,megbizonyosodni affelől,hogy megvan-e a másik,DE NINCS KAFFOGÁS,NEM FÉL,ELVESZI AMIT ODADADOK:)Reggelente az ajónál ül és várja,hogy felébredjek,mert rálátnak az ágyamra,még fel sem keltem,már beszélek hozzájuk és akkor egyértelműen odakukkol:)Az is egyértelmű,hogy szeretne száguldozni,mert  valóságos rallyt rendez a ketrecben  most,hogy úgy döntöttem nem erőszakoskodok vele,otthagyom,míg Chandricát bizony menetrend szerint kiviszem.Mint valami védőbástya mögé ,úgy bújik mindig a másik mögé,kivéve ha szénáról van szó,mert azt nagyon szereti,s már az ajtóban várja,hogy betegyem,ilyenkor nem gondolja,hogy akár hozzá is nyúlhatnék....,hát tényleg nem semmi egy FIGURA!

 

 

 

NEM TUDOM MIT KELLENE TENNEM??Már arra is gondoltam mégis visszahozom a szoktatós ketrcet és külön rakom, egészen addig amíg mi ketten össze nem szokunk,de kockáztassam az összebújós együttesüket? Biztos,ami biztos:csináltam magamnak problémát rendesen megint a jóakarattal:)Ez a kis állat valahogy más nyelven beszél,nem értem.

 

 

 

Mit tesz Isten és a gazdi nyughatatlan lelke,ami sosem adja fel,benyomultam a ketrecbe hozzájuk,amennyire csak bírtam,plusz a két kezemet is bedugván,eltorlaszoltam a bejáratot,így abban már biztos lehettem,hogy szökni nem tudnak,csak max.engem megenni:)Akcióm igen sikeres lett ,kis FiguraCilike cseppet sem zavartatta magát,gond nélkül jött és ismerkedett velem,persze mostohájávall együtt volt,biztonségban érezte magát,össze rágták a szemöldökömet,hajamat,csipegették a kezemet,többször is belemászott a két egymás mellé helyezett és felfordított tenyeremre,aztán sajnos egy kicsit elrontottam a bizalmas együttlétet,megszeretgettem,ezt annyira nem díjazta és utána óvatosabb lett:)Minden esetre majd ezt a módszert fogom alkalmazni akkor is mikor Chandricát kiviszem,s majd addig lógok benn a ketrecben,míg megtörik az ellenállása,megnyugszik és oda mer jönni egyedül is hozzám.Bízom benne,nem fog szembe pisilni,mert az aligha tenne jót a szemeimnek.Cél kítűzve!Remélen nem mundunk csődöt,van időnk bőven,nem sürget a tatár:)

 

 

 

Nem hittem volna hogy ide jutok,de összeverekedtem a csincsillákkal:)Olyan szépen alakult a barátkozásunk,hogy lefekvés előtt még rá akartam tenni egy lapáttal.Történt hogy tegnap,napközben a szép időben még sikerült begyűjteni jó adag leveles!! fűzfa gallyat,amit a szárításhoz feldaraboltam már délután,de elalvás előtt mindenkinek kiosztottam egy-egy kis darabot,s azt hittem ez kiváló alkalom a barátkozásra folytatására is..,hát mit ne mondjak megint tévedtem,legalább is ami a FiguraCilike / Chandrica párost illeti.Nem vagyok gondolat olvasó,így utólag már tippelnem is fölösleges,de kb .a következő történt,ami kétségkívül a rovásomra írható:

 

 

 

Nem gondoltam arra,hogy FiguraCilike esetleg soha életében nem találkozott fűzfagallyal,így mikor én a legjobb szándékkal nyújtottam felé,ő nemhogy elvette volna,megrémült a levél mozgásától?? ki tudja, tény,hogy elugrott és ismét azt a bizonyos,sírós-röfögős hangot hallatta,amitől Chandrica mint vérbeli mostohaanya nekiment a kezemnek,jókorát odavágott én pedig pofon vágtam őt:)Ezek után ő is elugrott,amivel  megerősítette kis FiguraCiliben az érzést ,hogy most bizony baj van!Hogy teljes legyen a káosz,ezen hangok hatására vagy sem,Ficánk elkezdett ugatni,ami teljessé tette a zűrzavart.Két ádáz csincsilla egymás mellett, a sarokban állt velem szemben és bizony jó néhány percembe került és minden rábeszélőkémre szükség volt,hogy lenyugtassam a kedélyeket és megértsék nincsen semmi baj,majd a fűzfagallyat is elfogadják,ne pedig ellenségnek tekintsék.Még ennyi év után ,amit a csinekkel töltöttem ilyen szoros közelségben,nem bírtam rájönni miért mindig a riadalom győzedelmeskedik,ha egy megrémül akkor az igen könnyen viszi a többit is magával.Talán annak tudható ez be,hogy a csincsilla is zsákmányállat,s bár ezek soha nem éltek a vadonban,de ha riasztás van,akkor bújni,menekülni kell........,hogy életben maradjanak:)

 

FiguraCilike a TOLVAJ:) Eddig sem volt kétséges,hogy van valami ebben a kis csinlányban,amibe rögtön beleszerettem ,s hogy az a valami nem okvetlenül a szépsége:)Nagyon rafinált kis állat.Amit azonnal megtanult,hogy mikor jön a nasi és késedelem nélkül el is marja a kezemből,DE most mit tapasztalok??Várnak már reggel az ajtóban,hogy hozom a finomságokat és amikor Chandrica két lábon állva felelmelkedik,akkor kisFigura a hóna alatt előre bújik,elkapja a zsákmányt és már el is száguld vele,míg Örökbefogadómostohája,aki mellette szinte lassúnek számít, kissé bambán bámul,hogy hova is lett az a  falat,ami az övé volt vagy legalább is úgy látszott,hogy neki járna.Aztán már annyira vérszemet kapott és a már Mostohája kezéből is elkapja a számára csábító falatot:)Igazi kis haspók a lelkem,így sikerült már elérni,hogy felhagyjon a röfögéssel esténként mikor magára marad,mert ha megcsillogtatom előtte egyik kedvence elérésének lehetőségét,megfeledkezik a rémüldözésről és már csak az foglalkoztatja,hogy megszerezze amire oly nagyon vágyik:)Olyan,de olyan szuper kis Pofa,hogy egyszerűen imádom,egy igazi mókamester,rengeteg "arca" van,még csincsillához képest is rendkívül mozgékony,pedig a többi sem a szentek fajtájából került ki.

 

Kezdünk teljesen elzülleni,a korábban jól működő katonás rendet egyre inkább az anarchia váltja fel:)Mióta szabad ember lettem,nem vagyok kifáradva,a csinek egyre inkább átveszik a hatalmat .Történt ugyanis hogy ismeretlen okokból kifolyólag az utólsó két páros nem akar kijönni,mikor rájuk kerül a sor.Először azt hittem éppen nincsenek olyan hangulatban,de kiderült,hogy pusztán arról van szó :kissé később van kedvük játszani.Most jönne jól egy igazi játszószoba,ahol nem kell esténként összepakolni,rendet rakni,hogy egyáltalán ki lehessen jutni a lakásból.Így most megesik,hogy mikor már jó része alszik mert kijátszotta magát,néhányan még fel sem óhajtanak ébredni,amit valahogy Haffim megszimatolt,s mivel "lyukasóra volt",ő pedig újfent kikívánkozott,kétszer is kijöhetett egy este.Nem lenne ezzel nagy baj,de nekem már semmi kedvem éjjel 11 órakor nekiállni összetakarítani,viszont azt is tudom,ha reggelre hagyom,az még rosszabb.

 

 

 

 DEC.28! Talán le sem kellene írnom,nehogy túl korán örüljek,de megszűnt FiguraCilim röfögése és himbálódzó ?? vagy minek nevezzem ,rémületből fakadó támadása:)Megjegyzem befejeződött a szomszéd lakásból eredő förtelmes zajongás,végre elkészültek a felújítással,normalizálódni látszik a helyzetünk.

 

 

Kurkászás pihenő időben:)Nem alszanak állandóan összebújva,de változatlanul nagyon odafigyelnek egymásra,pláne ha nyílik az ajtó,akkor okvetlenül leellenőrzik,hogy nem loptam-e el egyiküket:)Nagyon mókásak ilyenkor,hiszen látják egymást,mégis szükségét érzik hogy jó alaposan összepuszilkodjanak.FiguraCilike már egyre jobban érdeklődik,nagyon szeret a kezemre mászni,azt valamiféle ugródeszkának használni,előfordul,hogy a kezemről akkorát pattan,hogy felrepül a felette lévő polcra,átugorja fogadott anyját,stb.Jól eszik,kifejezetten szereti a szénát is ,aminek nagyon örülök,a legjobb úton haladunk,hogy igazán a mi gyerekünkké váljon:)

 

Amikor Flórit szeretgetni kell!

 

 

 Ez a különösen érzékeny kis állat,ideérkezése óta nagyon pontosan kifejezésre juttatja mikor,mit óhajt.Úgy kezdődött hogy két lábra állt az előszoba egy bizonyos pontján,mikor vissza akartam vinni a helyére,s ha nem volt elég közel hozzám,akkor két lábon tipegve,amúgy pingvin módjára közeledett felém,míg elég közel ért ahhoz,hogy a felé nyújtott karomba ugorjon.Majd máskor úgy döntött,nem óhajtja a szeretgetést ,ilyenkor a fürdős üvegben hanyatt vágta magát,lábaival szinte kitámasztva az üvegen és nem volt hajlandó többé kijönni,így kellett hazavinnem.Ezt csak azért tartottam érdekesnek most megemlíteni,mert mintha csak karácsonyi ajándáknak szánta volna,karácsonykor minden este részesített abban az örömben,hogy szeretgethettem,agyon puszilgathattam és oly finoman,gyöngéden bújt hozzám,hogy kis híján meg is harapdáltam,mire vissza vittem a helyére,már teljesen tönkretettem szépen megfürdött bundácskáját.Flóri és Fric pihiznek az ünnepi móka után:)

 

 

 Vannak olyan napok,ezt már írtam,amikor túlárad bennük a ragaszkodás,szeretet és ilyenkor tényleg elfeledtetik velem minden bűnüket,a sok bosszantást,éjszakai csörgést,csattogást,mert nem tudok másra gondolni sem,csak olvadozni tőlük.Fenshí éppen szájat törölt:

 

Aligha van még egy olyan állat az ember közelében,amelyik ennyire sokféle érzelmet képes kiváltani az emberből.Íme Musu,akit már annyit tömjéneztem,hogy nincs is több szó ennek kifejezésére a szótáramban,megunhatatlanul dicsérgetném,lenyűgöz minden áldott nap az értelmével,odafigyelésével,egyszerűen nem tudok másra gondolni,mint hogy tökéletesen érti az emberi beszédet,hiszen soha nem kell neki semmit kétszer mondani.Olyan sok méltóság ,fegyelem,komolyság van benne,szinte hihetetlen,hogy csincsilláról beszélünk,sokkal inkább hasonlatos egy jól képzett német juhász kutyára,az tudott így rámhangolódni,de több hónapos kiképzés után,míg Musu ezt ösztönből teszi:

 

 

 

A popójának is fontos szerepe van,mert bevallom pár évvel korábban elképzelhetetlennek tartottam volna hogy puszigassak egy állatot,amelyik ráadásul nemcsak szőrös,de éppen a homokfürdőből jön ,de nem szégyellem ide jutottunk,még a popóját is megpuszilgatom,meg nem ehetem,de nem tudok betelni vele.Imádom!

 

 Azon ritka pillanatok egyike,amikor Rashun,alias Pintyőke elkapott egy nasit és féltette ,nehogy ellopják tőle:)Ez nagyon vicces őt ismerve,aki még azt is megfontolja,hogy a szájába veszi-e egyáltalán az ételt,nemhogy ráharapna azonnal.

 

Édes,kis ütődött jegesmacibabám,olyan mintha nem is lenne valóságos,szinte csak könnyű piheként leledzik az éterben,csoda,hogy fizikailag is működőképes,annyira finom,szinte légies,s hogy a külső tökéletesen alkalmazkodjon a belsőhöz, olyan lehetfinom puhaságú bundában lakik,amiért nem győzöm csodálni a természetet,amely megalkotta.

 

Ezzel szemben Farkinca,igazi fiú,aki mindig nagy fába vágja a fejszét,de legalább is a fogát,s hol kezdjünk a falathoz,ha nem a legalján??

 

 

Olyan elmélyülten merült el a farönk megmunkálásban,hogy megfeledkezett a világról,egészen addig,míg egy letépendő kéregdarab kifogott rajta és magára rántva a rönköt ,megrémült és elmenekült,az immáron őrá támadó élelem elől:)

 

Biztos vagyok benne,hogy nagyon sok múlik a genetikán,ami a csinek természetét meghatározza,mert ami Csíkszibabócát,Farkinca és Szefi lányát illeti,hát ő sem megy a szomszédba,ha bolodságról van szó.Az a  legújabb móka,hogy ellopja a cipőfűzőmet,hiába várom ,kezemben egy újsággal,hogy odacsapok,addig settenkedik,míg sikerül kijátszani az éberségemet,akkor elkapja a cipőfűző végét,rohanni kezdene vele,de ez csak pár cm lehet ,mert tovább nem nyúlik és ilyenkor a lendülettől visszarándul,hihetetlenül mókás pofát vág,s persze kezdi előlről:)Majd megpróbálom ezt lefotózni,de nehéz lesz,hiszen nem igazán jó a pozícióm ahhoz,hogy magam alatti képet készítsek,addig meg kell elégedjek Szefi és Csíkszibabóca bolondozásának megörökítésével.

 

 

Meneküljünk!!!Dugjuk el gyorsan amit sikerült megszerezni!!!!

 

 

Ha szavazni kellene a 15 csincsilla közül ők nyernék a tolvaj kategória első díját,s az is biztos,hogy a megszerzett zsákmánnyal rögtön biztos helyre menekülnek,nem mintha valaha is el akartam volna lopni tőlük a megkaparintott értéket.Bizony nem hittem volna,mikor Szefi kiverte a biztosítékot és remegve pihegett a ketrec aljában,hogy ilyen szépen helyre jön és minden következmény nélkül megússza az esetet.A vezetékek iránti vonzalmának sem ártott meg az eset,mert azóta is boldogan veti rá magát mindenféle vezetékre,drótra.

 

Vége a 2014-es esztendőnek!Bár azt mondtam nekik,ma este buli van,s nem erősködöm,hogy betartsuk a szokásos időpontokat,mégsem nyúlt különösebben hosszúra a mókázásunk,9-re mindenki a helyén volt,kissé szabadjára engedtem magunkat,mazsi,mandula,még három szemet is kaphattak,remélem nem fog megártani egyiknek sem.Almát és friss szénát is felszolgáltam nekik a táp mellé,talán békés lesz az éjszakánk.Nem messze folyamatosan durrognak,de szerencsére nem zavarta igazán a mókánkat.Mindenki ki is jött,így valóban szépen búcsúztattuk az Ó évet,rendesen agyon puszilgattam mind a 15-t,kivétel nélkül.Ilyen tökéletes szeretgetős,mindenkire egyformán kiosztott szeretet adag sincs minden este,még Harun is kapott belőle,ami tényleg csak minden sátoros ünnep alkalmával fordul elő!

 

 

 

---

 

 

 

 

Oldal: 2013 - 2014
Csincsillák emberközelben - © 2008 - 2024 - chandricacsinbirodalma.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat