2008 tehát a végső romlásunk éve, de úgy is mondhatnám nagy ,nagy öröm és boldogság mert ebben az évben éppen duplájára nőtt a csin állomány.A hogyant is elmesélem itt most szépen,sorban.

 

 

 

 Eljött végre az idő ,utazhattam Pancho-ért  Bécsbe,rettentő nagy izgalommal,olyan lesz-e,nem vernek-e át,bár ezt nem hittem volna,olyan szimpatikus volt a gazdija,kaptam róla fotót,stb,de ezzel együtt alig bírtam magammal.Egy kedves ottani ismerősöm bevállalta,hogy jön elém a pályudvarra és lelki támaszt nyújt eme fontos esemény lebonyolításában,mert bár beszélek németül,találkoztam már olyan tájszólással,hogy kínai is lehetett volna.Így utólag fölösleges volt minden félelem,tökéletesen betartotta  a tenyésztő minden ígéretét,a csincsilla gyönyörű volt,első ténykedéseként jól leprüsszögött,fújt.Nem volt elragadtatva,de csodálatosan szép színe,bundája volt.Hazafelé a vonaton már nem haragudott,simizhettem és eszegetett is a kezemből.

 

 

 

Hazaértünk,2008 február 23.-án délután 3 órakor már 8 csincsillám volt.Elkészítve várta a kis szoktatós ketrec, semmi jelét nem mutatta idegenkedésnek,fáradtságnak,így miután elrámoltam és beszámoltam a többieknek az új jövevényről kiengedtem,nézzen szét ,ismerje meg új otthonának szagát,lakóit.

 

 

 

Pancho,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha én lennék Jókai Mór,kellően tudnám ecsetelni eme bűbájos kis élőlény iránti elragadtatottságomat,aki rögtön otthon érezte magát,futkározott,sőt mi több piruettezett,helyből fel a levegőbe,ott többször is megprödülve,egyértelműen tobzódott a szabadság érzésétől,mert piciségéhez képest korlátlanul száguldhatott,ugrálhatott,nem ütközött semmibe.Ültem vele a földön és azt gondoltam van gondviselés,ami idevezérelte őt hozzám és ekkora örömet szerzett nekem általa.Mindenkinek bemutattam ,persze ketrecen keresztül.Pár napon belül,mivel úgy gondoltam nagyon kicsi még,baj nem lehet belőle,bemutattam Chandrica mamának:)Pancho mint afféle bohó kismanó persze rögtön ráugrott,a méltóságteljes nagyasszony abban a minútomban le is rázta,de nem bántotta !!Így lett Chandricának játszótársa legalább esténként,mikor ki voltak engedve:)

 

 

 

 Nem kell találgatni  a folytatást illetően,hiszen beismerem vagy nem, a fene majd megevett,hogy legyenek pici csincsillák,így egy szép napon ,esti móka után fogtam Chandricát és Panchót és egy ketrecbe tettem,ami mindkettőjüknek új volt.Semmi gond nem volt,szépen ,békében éltek együtt,nagy örömömre.Teltek múltak a napok és a kis Pancho igencsak férfiasan kezdett viselkedni,mint utólag kiderült túl korán, ennek megfelelően párosodott Chandricával,aki szeptemberben  világrahozott két kis csinbabát.Készültünk a babáldásra,minden este suttogtam a pocijába a babáknak:FinciRózika ,Fenshí gyerünk tornaóra !!Egészen a pocijához nyomtam a számat,annyira akartam beleszugerálni,hogy egy kislány és egy kisfiú legyen.Az égiek meghallgatták fohászkodásomat,mert

 

 

 

2008.szept.18.-án megszületett FinciRózi,a ragadósseggű és Fenshí a kis pióca.10 csincsillám volt!!

 

 

 

A jelzők csak később ragadtalk rájuk éspedig a következőkért: FinciRózika szinte születésétől kezdve kijött,beleült e kezembe,magaköré tekerte a farkát és jószerivel lelökni sem lehetett,ez a szertartás a mai napig sajátja,reggelente jön bele kezembe és őt bizony agyon kell szeretgetni,annyi a változás hogy ma már szinte teljesen laposan terül/tapad a tenyeremre,nem pedig ül benne, mint kiskorában.Fenshí azért lett "pióca"mert elképesztő méretre tud nyújtózni esténként a kis létra felső fokán,ha már vissza kell vinnem a ketrecébe ,néha annyira nyújtózik,hogy leesik,szerencsére ez csak ritkán fordul elő,odafigyelek rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Határtalan volt a boldogságunk a két gyönyörű ,egészséges aprósággal,mindenkinek van végre párja,megoldódott a helyzetünk,nem lesz magányos egyik csincsilla sem.Chandrica hozta a formáját,rendkívül jó,türelmes,gondoskodó mama volt most is,amikor őt kivittem játszani,kezdetben  odatettem Pacho papát a kicsikhez,mert a szülés előtt különválasztottam őket,hogy ne legyen újabb vemhesség.Imádták apjukat a pirinyók és ő is úgy viselkedett velük,ahogy egy jóságos mama tenné. Két hetes koruktól pedig már a kicsiket is kivittem játszani,dupla időt tölthettek kinn,mamával is papával is.Úgy tűnt minden rendben nálunk,teljes a család,szép az élet!!DE megírtam Pancho tenyésztőjének a történteket,rendszeresen leveleztünk fotókat küldtem neki a babákról,persze ő is beszámolt a nála történtekről.

 

 

 

Most éppen hírül adta,hogy született violette fiúcska végre,merthogy eredetileg ez volt a vágyam,ez a színösszeállítás számomra a legszebb,így egyértelmű volt,hogy nem mondtam nemet,sőt!! hogy a társ gondja se legyen gond, egy médium ebony fiúcskája is volt,egy hét különbséggel születtek,vállalta hogy össze is szoktatja őket mire megyek értük:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Nagyon megörültem,valósággal tobzódtam a boldogságban,most már  egy rakás szépséges csincsilla volt,amit a magaménak tudhattam.Nem érdekelt semmi,csak velük lehessek.Alig vártam az időpont elérkezését,mikor mehetek az újabb két kis állatkámért.Levelek jöttek,mentek,persze fotók is, ahogy növekedtek a babák:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elképzelhetetlen mennyire telhetetlen az ember,milyen mohó vággyal várja az újabb, és újabb számára örömet ,igazi fizikai élevezetet jelentő kis élőlények érkezését,pedig nem is mondhatjuk ,hogy otthon hiányt szenvedtem volna eme fajta élvezetekben,de még és még többet akartam,minden féle színűt,már úgy éreztem ennek a szenvedélynek rabja vagyok,mert  félek bevallani,hogy még sem sem jöttek az újak ismét beköltözött a bogár a fejembe egy fotóval ,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

aminek úgyszintén alig bírtam ellenállni,de hősiesen álltam a sarat,igaz csak egy két hónapig,aztán megadtam magam a sorsnak és azt a tenyésztőt is felhívtam,ő szerencsére itt lakik,nem kellett miatta külhonba utazni.

 

 

 

Olyan reményeim voltak,hogy a közel azonos korúakból lesz egy kis óvoda....,persze nem lett,illetve csak egy mini,mert a mamához,papához szokott babákat semmi pénzért nem mertem volna "beszagosítani" az idegen babák szagával,nehogy valami gond legyen belőle.De igazi paradicsomi állapotban teltek a várakozás napjai a meglévők szeretgetésével/kényeztetésével.

 

 

 

12 csincsillám volt már!!Ismét utaztam és újfent nem csalódtam,kaptam egy elbűvölően érzékeny Úrifiút:Flóriánt

 

 

 

és egy magát szerettető,behízelgő igazi jótermészetű békés fiúcskát:Frigyest.

 

 

 

 

 

 

12 csincsillám volt !!

 

 

 

Frici mintha csak megérezte volna,hogy  őrá nem vágytam,ő csak amolyan társállatnak kellett,olyan szerettel,bizalommal fordult felém,hogy ember nem tudott volna ellenállni neki,hát még én a csinek rabszolgája:)Majd megettem őket,meg persze a többit is,mert azt szigorúen betartottam,hogy a születésük,jövetelük sorrendjében került rájuk sor esténként,soha egy perccel sem kapott többet ez új,mint a régi,sőt még fokozottabban éreztettem a régiekkel,milyen fontosak nekem,mennyire szeretem őket.Ehhez nem is kellett megerőszakolni magamat,hiszen eme gyűjtögetés közben azért rájöttem, nem azért szeretem őket mert szépek,ilyen-olyan szépséges színűek,hanem az egyéniségükért,ahogy egymáshoz viszonyulunk,neveljük egymást folyamatosan,egymás tudtára adjuk óhajainkat,örömeinket,ahogy eláraszt az öröm esténként mikor látom szeleburdi ugrálásukat,jókedvüket,míg a többiek nyugodtan várakoznak a sorukra,mert biztosak benne,soha,senki nem marad ki,nyugodtan alhatnak míg eljön az idejük,mert biztosan eljön!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy Flóri gyönyörű,az ugy-e természetes volt,de Frici színe is nagyon szép,sokkal szebb a valódi fényben mint a fotókon,gyönyörű,bársonyos,mély szürke ,persze lehet más, másnak látná,de a szeretet még annál is szebb színeket kreál.Odavoltam a boldogságtól,s még csak fokozódott az érzés,mert mehettem Harun-ért.Annyira benne voltam a németben,hogy nevét a színéből,a hellbraun -ból kapta+ egy török ismerősömet is Harunnak hívták.

 

 

 

13 csincsillám volt!Ez már bizony igen meggondolatlan cselekedet volt részemről,mert neki semmiféle társa nem volt,csak az elképzelt ovodásítás,vagyis hogy többen lesznek együtt ,nem ketten,fiú csapat lesz!Lehet a sors is megelégelte mértéktelen mohóságomat,mert Harun nem kedvelte egyáltalán a fogdosást,mi több kifejezetten tudomásomra hozta,hogy nem óhajtha a szeretgetésnek semmiféle formáját.Sokáig nem akartam ezt elfogadni,hosszú ideig próbálkoztam vele,talán a vele való szoktatás volt a leghosszabb és teljesen eredménytelen,leginkább Szefihez tudnám hasonlítani,annyi különbséggel,hogy Harun soha egy szál szőrét sem áldozta fel amiért megfogtam,kitalált viszont egy új módszert,ne kérdezze senki hogy kommunikálok a csinekkel,de esküdni merek rá,közlik velem mit akarnak,pontosan kifejezésre tudják juttatni óhajaikat.Így lett Harun az első ÜVEGES CSINCSILLA,aki viszont huncutkodik velem:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Odatartom neki a fürdős üveget szépen belemegy és kiviszem,visszafelé egy szóra benn az üvegben és mehetünk haza,de ha megfeldkezek az időről ,ő benn az üvegben és nem jön ki többet,ekkor tudnom kell itt az idő:)Igy lett Harun,a svájci óra:)nem téved !!

 

 

 

A huncutkodás abból áll,hogy én ülök a saját farönkömön,ő odaül a mellettem lévő rönkre,néz rám,majd mikor felényúlok elszalad,de vissza is jön tüstént és egy-másfél ciróka után megint elszalad.Ez neki tetszik,én pedig szívesen aszisztálok hozzá.Az ölembe gond nélkül felugrik a csemegéjért,tudja nem fenyegeti semmiféle attrocitás,nem fogok hozzányúlni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Gyönyörűen kifejlődve:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A meggondolatlanság lehet öröm forrása is,ha jól folytatódik.Itt volt tehát Harun pár nélkül,mert gyáva gazdija nem merészelte a párosokhoz berakni,nehogy valahogyan megbomoljon az igen kényes egyensúly.Ismét egy levélben jött a megoldás.Osztrák tenyésztő "barátném" küldött egy fotót, egy igen pirinyó élőlényről, december elején született a csöppség,

 

 

 

 

 

 

felajánlotta,hogy megkapom szülinapi ajándéknak,ha hajlandó vagyok érte menni:)(majdnem egy napon születtem a fiával,ez korábban véletlenül derült ki:)Szerintem senki nem hinné ,ha azt mondanám,hogy visszautasítottam,pláne hogy a pirinyó egy "beige,weiss,violet schecke csincsilla" még végigmondani is sok és persze roppant érdekes,hogy ennyi szín van egy fehér kis manóban!!

 

 

 

 Már kezdtek mutatkozni  a jelei annak,hogy sokan vannak,kőkemény munka naponta eleget tenni az elvárásaiknak.Nagyon sok,szinte azt mondhatnám minden időmet elrabolták,amit persze örömmel csináltam,hiszen tökéletes kikapcsolódás ,feltöltődés volt minden esti mulatság,bolondozás,de bizony egyszer-kétszer megesett hogy el-el szundítottam és félő volt,hogy lefordulok a tőkémről,s agyon nyomok valakit.Történt olyan is,hogy már időn túl voltunk és arra eszméltem valaki az ölembe ugrik,hogy megnézze mi a csuda történt,hogy nem viszem a helyére,hiszen lejárt már az ideje.Fárasztó a munkám,korán kelek miattuk,hogy legyen elég időnk egymásra,s mivel nincs külön szoba,ahol lehetünk ,minden este kirakodás,majd összapakolás,feltakarítás a móka végén.Nagyon nehéz,de mindenkinek merem ajánlani,akinek van kötelesség tudata és vágyik olyan elfoglaltságra,ami biztosan gyömölcsöző és sok öremet ad.

 

 

 

De nem ilyen sokat!!Mert ez már tényleg nagyon sok,átlagos életvitel mellett nem tartható állapot,csak akkor ha valaki kizárólag rájuk áldozza minden idejét!

 

 

 

Olyan fizetséget kap cserébe,ami semmivel nem pótolható megelégedettséget,nyugalmat,jóérzést biztosít az ember számára, s mindemellett szemetgyönyörködtető,mulattató.

 

 

 

 2008 végén tehát már 13-an voltunk és vártunk a 14.re,aki ugyan még nem volt velünk,de már létezett.Szilveszterkor mi nem bulizunk,sőt ki sem engedtem őket,mert a petárdázások rémületet okoztak,volt aki teljesen ledermedt és még percek múlva sem mert megmozdulni,volt aki a helyén ugatásba kezdett,annyira zavarta őket,jobbnak láttam,ha a helyükön elbújva vészelik át ezt az estét.(ma már megváltozott a helyzet,nincs olyan durrogtatás így tartunk évvégi bulit,mégpedig úgy hogy kissé elrendetlenedünk és nem tartjuk be az időt,lehet többet mókázni ha akar valaki,plusz beszerzek ilyenkorra még több játékszert és a lehető legnagyobb rumlit,káoszt biztosítom számukra.Ember kiélheti minden szemetelési,rendetlenkedési hajlamát közöttük,mert élvezettel csapnak le mindenre ami lepottyan,pláne ha úgy intézem,hogy nehezen jussanank hozzá,de biztosan sikerüljön nekik:) , valóságos zsákmányszerzők,élvezettel lopnak el minden mozdíthatót,velem még az is megesett egyszer,hogy ültem az ágy szélén,ez még Chandra volt az első csinem,aki  elkapta a lepedő szélét és el akart futni vele:)

 

 

 

Megkaptam azt is,hogy ezzel az erővel jó néhány gyereket felnevelhetnék,de arról már lemaradtam,azonkívül az állatokkal is törődni kell valakinek,ha már a világra jöttek.Megjegyzem van még a csinek mellett két tengerimalacka ,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

jó néhány madár , itt éppen fürdés után

 

 

 

 

 

 

szabadon,vendégségben a malackáknál,ahonnan lopják a szénát:)

 

 

 

sőt szaporodnak is:

 

 

 

és Misi a kezemen és a függönyön:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

két akvárium is,az Ancistrus a kedvencem:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a rengeteg szobanövény ,s még sokkal több kaktusz,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nincs velük sok gond, rendkívül türelmesek,sok gyönyörűséges virággal ajándékoznak meg.Lényeg,hogy állatbirodalmunkban igazi dzsungelszerű állapotok uralkodnak,madarak is kijárnak,szerencsére ők nappal,így nem keverednek a csinekkel,az már előfordult ugyan,hogy berepültek hozzájuk,de a csini olyan álomkóros volt nappal lévén,hogy ebből nem lett semmi gond.Ha már más állatoknál tartok,velünk élt egy cica is,mert visszakerült vidékről 11 évesen hozzám,ott már nem lévén aki gondoskodjon róla:

 

 

 

LUCIFER ,8 kg-os ivartalanított kandúr volt, nálam kezdte az életét,de kétévesen lekerült a szüleimhez,jobb neki a szabadság címmel,különleges cica volt,kevés csinnel még mentünk oda szabadságra,nyaralni,így volt alkalma összeismerkedni velük.Chandra meglovagolta és ettől kezdve őrülten félt a csinektől,csak rácson keresztül nézegette őket

 

 

 

és nagyon féltékeny volt rájuk,főleg esténként,mert ő a futtatáskor ki volt zárva a mulatságból:)Rendkívüli cica volt,legalább is gyerekkori "macskáimmal" összehasonlítva,úgy jött-ment velem mint egy kutya bárhová,sokat utaztunk együtt,szabadon volt a kocsiban,de soha nem volt vele gond,a madárkáimat sem próbálta bántani soha,bár amikor egy-egy leszállt elé a földre,láttam hogy remeg egész testében,de fegyelmezte magát.Már eltávozott közülünk,daganata volt,megműtötték a fejét,még egy évig élt így ,de nem lett tökéletesen egészséges többé.

 

 

 

Vissza tehát !2008  évvégén tartottam a csinek történetében,13-an játszottunk,bolondoztunk és vártuk ,hogy a pirinyó fehérség fejlődjön .

 

 

 

Eljött 2009 !

 

 

 

és a február is,mikor lehetett menni a pici porontyért ,aki a Rashun nevet kapta az Überraschung-ból,ami meglepetést jelent.Már megvettem a jegyet és a szokásos jóleső izgalom kezdett  eluralkodni rajtam,amikor végetértek a szép napok.Pancho-val valami nem stimmelt,egyik szeme könnyezett,vakarta,nem akart elmúlni sima szemcsepptől.Irány az egyetem!-semmit nem kockáztatunk,nehogy a gyönyörűségnek komoly baja legyen!Szemészetre majdegy hónap múlva kaptunk időpontot,ezért mentünk a sima orvoshoz!Bár ne tettem volna,3 hét betegállomány ,sok-sok-nagyon sok pénz,mégtöbb fájdalom,műtét és a borzalom,hogy nincs menekvés,el kell engednem,ma sem tudom,hogy miért,de egyet nagyon ,mondhatnám egy életre megtanultam: 

 

 

 

Ha nincs meg a konkrét ok,hogy mi a baja egy állatnak,én soha többé nem viszem orvoshoz!!Nem írom le itt a történetet,mert még most is annyira fáj,hogy azt hiszem még élek én ezt soha meg nem bírom emészteni,sem az orvosnak megbocsátani,hogy törekretett egy gyönyörű élőlényt!

 

 

 

 Pancho a fiacskájával élt már november közepe óta,Chandrica pedig Fincirózikával,így mikor a baj ,mint  valami gonosz ármány beköltözött a birodalomba,első időkben még együtt hagytam Panchot a fiacskájával,de mikor annyira romlott az állapota,hogy láthatólag terhére volt az energiával teli fiúcska,külön költöztettem a kórházketrecbe,fiacskáját pedig összeszoktattam Harunnal,hogy ne legyen hirtelen magányos és szomorú.A két közel azonos korú gyermek összeszoktatása semmiféle gondot nem jelentett,rögtön jó barátságba kerültek és szívesen játszottak együtt,összebújva aludtak azonnal.

 

 

 

Pancho ápolása miatt nem tudtam elutazni Rashunért,egy kedves jóbarátom ment el helyettem,hozta haza az új tagját csinbirodalmunknak.

 

 

 

Így lettünk  14-en  2009. februárjában

 

 

 

Rashun nem okozott csalódást a valóságban sem,egy káprázatosan jó modorú,ha szabad ezt a kifejezést használni csincsillára,egy igazi jól nevelt hercegkisasszonyt kaptam személyében,azzal együtt,hogy fiú volt:)  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így lett belőle szinte egyetlen pillanat alatt "Pintyőke",igazi szőke nő módjára rácsodálkozott mindenre,semmi miatt nem izgatta magát,szinte semmi gondot nem jelentett jövetele,úgy viselkedett velem,mintha nálam született volna,nem kellett szoktatni sem szinte,csak az időponthoz,hogy mikor kerül rá a sor.Mikor láttam hogy ennyire békés,jóindulatú rövid idő múlva összeraktam Harunnal és Fenshível,így valósult meg ha csak kicsiben is a csinióvoda.Már a három gyönyörűség is élvezet volt szemnek, léleknek.Még az akkor már nagyon beteg Panchónak is bemutattam,összeszimatoltak,de már nem érdekelte a kis jövevény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ha nem keserítette volna meg napjainkat a kétségbeesett küzdelem Pancho életéért,igazi boldog,jókedvű ,bolondos korszak lehetett volna ez életünkben,de ott lógott felettünk a halál kaszája és le is csapott.Rettenetesen megviselt Pancho elvesztése,magamat is okoltam,hogy az élet így bűntet telhetetlenségemért,amiért nem tudtam álljt parancsolni magamnak.Józan ésszel persze tudtam,hogy mindent megtettem,amire ember képes lehet,hogy megmentsem és eközben még a többiek sem szenvedtek hiányt semmiben,de nagyon nehéz volt.

 

 

 

Újra 13 voltunk!

 

 

 

A kicsik játéka,vidámsága enyhítette fájdalmamat,de nagyon lassan tudtam szabadulni kínzó  gondolataimtól.

 

 

 

Az élet megvötelei a magáét,bármi történjen is ,az élőkkel törődni kell,nem lehet folyamamtosan keseregni,a kis kerge szörnyecskék nagyon sok vidámságot,jókedvet hoztak életünkbe és bár naponta emlegettem Panchot,már sírás nélkül tettem,inkább mint egy zsörtölődő anyóka,hogyha ezt a drága apád látná,bezzeg apád a föld legérzékenyebb,legdrágább állata volt,stb.stb...

 

 

 

Éldegéltünk tehát 13-an,de a hármasnak kicsi volt a kétszemélyes ketrec ,így rendeltem egyet a ketreckirálytól,jó méreteset,kihasználva az összes rendelkezésünkre álló helyet.Csodálkoztam,hogy ismeretlenül,olyan mértékben bízik az emberekben,hogy utólagos fizetés ígérete mellett készíti a ketrecünket,mikor ennek hangot adtam,azt mondta nem gond,még akkor is vissza lehet mondani,ha leszállítja és valamért nem tetszik.El voltam bűvölve,egy ilyen tisztességes embertől.Jó hogy ilyen, mert terveinkbe megint beleszólt az ördög:)Ezúttal nem baj ,hanem egy újabb csingyerek formájában:)Tápért egy hobbi tenyésztőhöz jártam,aki rendre végigmutatta ilyenkor az  újszülötteket és az éppen aladósorban lévőket,mégpedig olymódon,hogy sorra a kezembe adta az apróságokat.Most is ez történt.

 

 

 

Tenyeremen egy pirinyó violette csinfiúcskával beszélgettünk,viheted ,ha akarod!  mondta ő nekem,mire én : kell a kutyának!-DE az apróság vagy a kajánkodó ördög, máshogyan döntött!A gyerek nem szándékozott megválni tőlem,hiába mondtam terveinket,a hármasnak megrendelt ketrecet,hogy nem hoztam pénzt sem...,kaptam hordozót és vihettem haza új gyerekünket Panchító-t,ezt a nevet kapta kissé vidámabb formában Pancho emlékére.

 

 

 

14-en voltunk ismét,3 hónappal Pancho távozása után!

 

 

 

Így lett Panchíto csinbirodalmunk legújabb tagja,s mondhatom egy percre sem bántam meg,hogy engem választott:)Remélem ő sem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hazaérkeztemkor első teendőm a ketreckirály elérése volt,minden tiszeletem az övé,azóta pláne,mert már ketrecünk is van tőle,lényeg elmeséltem a történteket és cseppet sem haragudott,igaz a ketrec sem volt még készen,de biztosított, bármikor ha úgy alakul szívesen áll rendelkezésünkre,úgy is lett!Egyelőre ott álltam,egy egyáltalán nem tervezett aprósággal,bezsuppoltam a szoktatós ketrecbe,de a gyermek úgy döntött nincs szüksége szoktatásra, Ő itt otthon van, éspedig teljes joggal!!Így lett az ovihármasból négyes egy kis időre,majd pedig külön választottam őket,Harun/Fenshí  és Rashun,alias Pintyőke/Panchíto párosra.

 

 

 

Panchíto és Pintyőke:) úgy éreztem a gondviselés ismét kegyeibe fogadott,vége a szenvedéseknek,békés hétköznapok következtek.Panchíto,bár szépségben megsem közelítette Panchot,méretben meg pláne nem ,igen kistermetű csincsilla,de mindent pótolt a természetével.Igen hamar kiérdemelte a "rókaképű,majomszájú" jelzőket,csuda fintorokat volt képes vágni,s bár egyáltalán nem emlékszem hogyan is alakult ki ez a szokásunk,de amikor viszem haza esti futás után a ketrecébe,vele mindig belenézünk a tükörbe,fülei teljesen kétfelé ,majdnem lenyomódva,bár nem nyomja semmi ,arcunk összesimulva, nézünk egymás szemébe,elmondom neki mennyire édesnek,imádnivalónak tartom és ő ezt tökéletesen megérti,látom a szemében és nagy kegyesen fogadja imádatom jeleit,mint puszikat a fejére,orral való nyakmasszást.Végtelenül szeleburdi,játékos a mai napig,ezzel szemben Rashun/Pintyőke,nagyon visszafogott,méltóságteljes,nem sértés de Hontí Hannához hasonlítanám,igazi primadonna,mindig pózol,jó képet mutat mágáról.Bár minden osztrák csinimnek van származási lapja ,rajta a felmenők természetesen,megvagyok győződve róla,hogy Pintyőke ősei között angóra is volt,mert mérhetetlen mennyiségű,hosszúságú,töménységű bundája van,ezért a Jegesmaci becenevet is megkapta.Ez a kedvenc színű párosom,számomra gyönyörű a violet+fehér szín együtt!

 

 

 

 

 

 

Később jóváteendő első ketrec visszamondásomat,nekik rendeltem ketrecet a Ketreckirálytól,annyira elbűvöltek ők ketten,olyan végtelenül szeretetreméltó párost alkottak.FinciRózikát leszámítva ők ketten azok,akik a nap szinte bármely szakában kijönnek,nem is jönnek tódulnak kifelé,ha hívom őket,sokszor mondom nekik,mehetünk a cirkuszba fellépni,mert lételemük,hogy produkálják magukat,s közben figyelik is ,hogy a szemlélő,jelen esetben én,mennyire csodálja őket ,eme tevékenység közben. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendesen és nagy örömködések közepette teltek napjanink,az ember képes túllépni saját korlátain,lassacskán ha nem is egyik napról a másikra,alkalmazkodtam a megváltozott körülményekhez,már nem ájuldoztam esténként a fáradtságtól,élveztem mókázásaink minden percét,kezdtem ismét kissé elbízni magamat.Megsúgom volt egy titkos vágyam,egy homo ebony + choko páros,az osztrák tenyésztőnek van ilyen és hát csodaszépek.Így,hogy már legyűrtem a fáradtságot és elég jól megszoktam az új helyzetet,azt gondoltam kibírnék még egy párost,ha a sors kedvezne nekem és összejönne még ez is.ÉS ÖSSZEJÖTT!!Legalábbis megszülettek,jött a levél,hogy ha akarom ,már meg sem hírdeti,enyémek lehetnek,persze fotók mellékelve,ahogy az illik és csoda történt!Egy pillanatnyi felindulást követően ,mintha megszállt volna valami csodálatos elégedettség,tisztán éreztem,hogy már nem hozhatom el őket,úgy elárasztott a szeretet érzése a meglévők iránt,hogy a józan eszem kerekedett felül és lemondtam a lányokat,merthogy ráadásul lányok voltak,s ez is közrejátszott abban,hogy le tudtam mondani róluk,mert a lányokkal több a probléma,úgy is fogalmazhatnék csinálhatnak elég zűrt ahol ennyi fiú van.

 

 

 

Olyan örömünnepet csaptunk este otthon,mintha legalábbis a főnyereményt kaptuk volna meg,annyira szerettük egymást,tudtam jól döntöttem,nem lehet az összes szépséges csincsillát megszerezni,mert annak a meglévők látnák kárát,hiszen így is van bőven részem a csodában,hogy életük részese lehetek.szolgálhatom őket és megajándékoznak sok-sok gyönyörűséges perccel,órával!

 

 

 

Békés ,mókás,veszekedős napok következtek,mert gondolom azt senki nem kétli,hogy mi veszekedni is szoktunk,én kiabálok ha teljesen elszabul a pokol és már kezdik elfelejteni,ki a főnök:) ettől persze rögtön szófogadó jógyerekké változik az éppen elkanászkodó.Különös,de néha kifejezetetten azonos reakciókat mutatnak a kutyákkal.Jó régen volt,de tenyésztettünk német juhászt,sőt iskolába is jártunk velük,le is vizsgáztak,ezt csak azért említem,hogy a kutyáim mindig pontosan felmérték meddig mehetnek el,hol az a határ ahol már nincs helye játéknak,a munka következik. Sokszor teljesen hasonlót vélek felfedezni a csincsillákon,mikor feszegetik a tűrőképességemet,esküszöm fél szemmel  rám sandítanak és fel sem kell emelnem a hangomat,tudják,most abba kell hagyni,mert kezdek mérges lenni,hiszen ahhoz nem fér  kétség,hogy ezek az édes,selymesen finom puhaságú szörnyek minden alkalmat megragadnak hogy borsot törjenek az orrom alá,s hogy maximális körültekintéssel elpakolt csinfogadásra alkalmas terepen is találnak valami tönkretehetőt,mert a "rabszolgagazdi" gyakran hibázik,túl közel tol valami mászásra alkalmas tárgyat a falhoz és kész a katasztrófa,egy pillanat alatt lyukat rágnak valamibe,ami a fogason lóg és így elérhető távolságba kerül.Ezt megtették már nem egy ruhadarabommal,beleértve azt is,amikor a vállamon békésen ücsörgő csincsilla távozása után kiderül szellősebbé vált a pólóm a kelleténél,dobhatom ki:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Annyira élvezetes,mikor az éppen megfürdött csincsilla egyetlen lendülettel a nyakamban terem és én is részesülhetek a homokáldásban,segít helyreigazítani a frizurámat,szép csíkokat hasít a bőrömbe,főleg nyáron ,mikor még csúszdázik is a csupasz bőrömön:)Esküszöm határtalan gyönyörűséggel támadnak meg,másznak rám,minél inkább hárítok annál inkább megrohamoznak!

 

 

 

Panaszra nem lehet okom,rendkívül segítőkész kis társaság az én csinbandám,mi sem bizonyítja ezt jobban,minthogy a radiátorcsere alkalmával,magukra vállalták a kőművesmunkát!

 

 

 

Íme a szerelők:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abban ugyan sohasem lehettem biztos,hogy ez a talán túlságosan is lelkes brigád valóban a helyreállításben segítkezik-e avagy távozásukkal nagyobb lesz a lyuk a falban,mert félreértették a feladatot :) vagy  nem jól magyaráztam el??

 

 

 

Öregedtek a fiatalok,ahogy teltek a napok,elérkeztünk 2010-be!Több szempontból is beütött a ménkű!

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Túlfeszítem a húrt
Csincsillák emberközelben - © 2008 - 2024 - chandricacsinbirodalma.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat